(J.W.James- Russel Friedman: Gyógyulás a gyászból c. könyve alapján)
1. Mi a gyász?
A gyász normális és természetes folyamat és egyik legerősebb érzelmi reakciónk. Mégis a legelhanyagoltabb, legfélreértettebb élményünk. A gyász mindazoknak a gyakran merőben ellentétes érzelmeknek az összessége, amiket egy nagy változás, vagy életünk eddig megszokott rendjének felborulása okoz.
2. Akkor nem csak valaki számunkra fontos személy halála esetében gyászolunk?
Nem, egyáltalán nem. Nem csak a halál vesztesége válthat ki gyászreakciót, hanem egy költözés, egy háziállat elvesztése, gazdasági helyzetünk változása, életkori krízisek, válás, szakítás, bizalom, remény elvesztése is hoz magával gyászt. A gyászfeldolgozás tehát nekik is szól.
3. Magam sem tudom, normális-e a gyászom? Hallok szakaszokról, gyászévről? De én biztos másképp, nem jól csinálom.
Ne engedd senkinek, hogy meghatározza neked gyászod időtartamát, vagy szakaszokat, fázisokat teremtsen érzelmeidből! A legfontosabb, hogy egyetlen igazság létezik a gyásszal kapcsolatban: Minden gyász egyedi, mert minden emberi kapcsolat és minden ember egyedi. Nem kell senkivel sem összehasonlítanod gyászodat.
4. Milyen jelek kísérik a gyászt?
Ha csökkent a koncentrációs képességed, ha alvászavaraid vannak, ha érzelmi hullámvasutat élsz át, ha esetleg lefagysz, az teljesen természetes gyászod első reakciójaként.
5. Mi jellemzi a feldolgozatlan gyászt?
Ha bűntudatod van.
Ha sokszor eszedbe jut: Vannak dolgok, amiket szeretted volna másképp és jobban csinálni és ez gyötör.
Ha önkéntelenül jön fel, amiket kimondtál, de nem kellett volna, vagy nem mondtál, de most úgy érzed, kellett volna.
Ha a tehetetlen önvád elönt.
Ha komoly, tartós érzelmi hullámzásaid vannak, ha nagy az érzelmi elszigeteltséged, s ez nem enyhül.
Ha tartóssá vált energiafelszabadító tevékenységeid vannak./ Új káros szokások, szenvedélyek/
Ha alvászavaraid , étkezési zavaraid vannak.
Ebben az esetben valószínűleg gyászod feldolgozatlan./ Az energiafelszabadító tevékenységről lásd: Mivel pótolja a gyászoló az energiahiányt c. kérdésre adott választ/
6. Miért olyan nehéz elviselni a gyászt?
Mindent megtanulunk, ami fontos, de a gyásszal kapcsolatban semmi féle ismeretet nem adnak át nekünk sem iskolában, sem családunkban, mert a gyász tabu. Neveltetésünk során megtanuljuk, hogy fájdalmainkat, veszteséggel kapcsolatos érzelmeinket el kell rejteni, nem szabad másokat ezzel terhelni. Nagyon sok rossz módot, berögzött mintát kapunk arra, hogy bánjunk veszteségeinkkel már gyermekkorunk óta és ez megnehezíti gyászunkat.
7. Most akkor rosszat tanultunk a gyászról?
Sokszor teljesen jószándékúan, segíteni akarásból, téves mintákat kaptunk arra, hogy dolgozzuk fel veszteségeinket. Ezeket visszük aztán át felnőttkorra is, és ezzel vigasztaljuk egymást gyakran teljesen hatástalanul.
8. Milyen téves vigasztalások vannak, amelyekkel gyermekkorunkban találkozhattunk?
Felsorolok néhányat: Ne szomorkodj! Majd lesz másik! Ne pityeregj, ne hisztizz, menj be a szobádba! Az idő mindent megold! Erősnek kell lenned. Légy erős másokért! Legjobb, ha elfoglalod magad!
9. Felnőttként, még milyen vigasztalásokat kapunk, amelyek nem segítenek a gyászfolyamatban?
Ezek gyakran felnőttkori mintái a gyermekkori vigasztalásoknak. Tudom, milyen érzés!/Honnan tudja, amikor minden gyász más./
Szedd össze magad! Uralkodj magadon!/ Ne lássák rajtad a gyászt. Gyászolj egyedül/
Ne szomorkodj, ő már nem szenved! Ő jó helyen van! /De te szenvedsz és te nem vagy jó helyen! E mögött gyakran a „ne érezz „ felszólítás van. Mintha az érzelmek kimutatása bűn lenne./
Az élet megy tovább!/Csak a gyászoló toporog fájdalmában és ő bizony nem megy az élettel tovább. Neki sokszor megáll az élet. Befagy./
Teljes élete volt!/És ez engem miben segítene fájdalmas érzéseim és hiányaim megélésében?/
Isten nem mér ránk többet, mint amit el tudunk viselni./Csak a gyászoló azt érzi, hogy nem tudja a fájdalmat elviselni, hiába mondják neki az ellenkezőjét/
Ezek azért tudnak borzalmasan hatni, mert bár értelmileg igazak sokszor a mondatok, de a gyász nem a fejünket töri össze, hanem a szívünket. Tehát minden olyan, ami nem a szívünket, hanem fejünket akarja meggyógyítani, hasztalan és sokszor még mélyebbre taszít gyászunkban, elszigetel az emberektől. Azt érzékeltetik ezek a mondatok, hogy helytelenek, szégyellnivalók érzéseink és mindenki azt szeretné, hogy legyünk már „normálisak”. Ezért is aztán totálisan el tudjuk rejteni a gyász minden aspektusát, ami még mélyebbre taszít bennünket a gyász örvényébe.
10. Miért szakadnak meg sokszor fontos kapcsolataim a gyászban?
Sokan nem tudnak a másik gyászával mit kezdeni. Inkább témát váltanak, vagy nem akarnak meghallgatni, átmennek az utca másik oldalára. „Mert azt megtanultuk, hogyan szerezzünk meg valamit, de azt nem vajon mit tegyünk, ha elveszítjük azt.” /J.W.James-R.Friedman/ Lebénulunk mások gyásza előtt sokszor. Ez nem rosszindulat a környezet részéről, inkább tehetetlenség és egy lelki menekülés.
11. Gyászolok vagy depressziós vagyok?
Gyakran a szakemberek is valamilyen pszichiátriai fogalommal azonosítják a gyászt. Idegkimerültség, PTSD, depresszió. A kliensek néha a depresszióval összekeverik a gyászt, mert a gyásznak sok hasonló tünete van. Amikor a gyászoló a depresszió szót használja, azt érti alatta, hogy levert, nincs energiája, kimerült, nincs kedve semmihez. De hát valaki elveszti gyermekét, vagy társát, vagy szüleit, barátját, munkáját, egzisztenciáját, egészségét, költözéskor országát, városát , az nem lehet levert, szomorú? A levertség ebben az esetben nagyon is normális és nem beteges reakció! Az antidepresszáns kezelés átmenetileg segíthet, pl. komoly alvászavarnál, de tartóssá válása elnyomja a gyászfolyamatot. Sajnos a gyász velejárója a fájdalom és ezt nem tudjuk semmiféle bogyóval megspórolni. Hogy valamilyen gyászfolyamat átfordult- e depresszióba, vagy nem, azzal kapcsolatban szakemberként egyénre szabottan szívesen adok útmutatást. Erre nagyon pontos egészségügyi kritériumok vannak. Több pszichiáterrel való együtt munkálkodásom alapján az a tapasztalatom, hogy az orvosilag igazolt, hatékony gyászfeldolgozás sokat segít abban, hogy ne kelljen komolyabb pszichiátriai ellátáshoz folyamodni.
12. Miért érez sok gyászoló dühöt, haragot?
A feldolgozatlan érzelmek, a bárcsak kezdetű mondatokban megnyilvánuló feszítő gondolatok, a meg nem értettség okozta érzelmi elszigeteltség robbanásveszélyes belső állapotot hoz gyakran létre. Ezt a feszültséget próbáljuk lefojtani egyre nagyobb erővel. Ennek hatására azonban nagy energiahiány alakul ki bennünk, mert iszonyúan el lehet fáradni a normális élethez szükséges erőfeszítésben.
13. Mivel pótolja egy gyászoló az energiahiányt?
Általában elfogadható, ha átmenetileg a gyászoló un. energiapótló viselkedésekhez fordul, ha ez nem károsítja szervezetét. Mégis mindenkinek tudnia kell, hogy ezek az energiapótló tevékenységek, megváltozott szokások gyakran jellemzik a gyászfeldolgozás első idejét.
Ilyenek pl. megváltozott étkezési szokások, alkohol, kábítószerek, dühöngés, sportolás, magány, mozi, tv, túlzott olvasás, munkaalkoholizmus, vásárlás, szex, stb.
14. Miért nem segít ez tartósan?
Mert szokássá válhat, elvonhat a valódi élettől, mert csak látszólag vezetik el a veszteség okozta feszültséget. A felhalmozott veszteségek okozta feszültségtömeg sajnos komoly immun- és kardiovaszkuláris betegségekhez, daganatos betegségekhez vezethet. A feldolgozatlan gyász, az életünk során egymásra rakódott veszteségek, gyakran torkollanak hosszú, tartós, akár egészséges, akár egészségtelen energiapótló tevékenységekbe. Ez valódi önmagunktól, életforrásainktól elvon bennünket és nem vesszük észre, hogy olyanok leszünk mint egy hátizsákot cipelő ember, akinek zsákjába egyre több kő kerül, és ez a zsákot egyre nehezebben cipeljük, egyre lassabban járunk vele, elfoglaljuk magunkat mindenféle pótló tevékenységekkel, csak hogy ne kelljen a lényeges dolgokkal magunkban foglalkozni.
15. Akkor most hogyan dolgozzam fel a veszteségeimet?
Gyakran a gyász az az esemény, ami régi életünket lezárja és más útra tereli életünket. Ahhoz, hogy újra megtaláljuk életünk értelmét, ki kell bogoznunk, miért, merre menjünk, milyen új utakra, hogy veszteségeinket kezelni tudjuk. Most már tudod, hogy ha a vigasztalások, ésszerű magyarázatok, átmeneti energiafelszabadítók nem hozzák meg a gyógyulást, akkor ebben maradni nagyon veszélyes. Hiába mondod, hogy minden jó, de közben érzed, hogy nagyon fáj.
Ha tényleg elszántad magad veszteségeid feldolgozására, akkor van egy jó hírem! Van kiút.
Ez a Gyászfeldolgozás Módszer®támogató program
Ebben személyre szabottan olyan eszközt kapsz a kezedbe, amivel minden veszteségedet kezelni, feldolgozni tudod, ahol megtanítalak arra, hogyan teljesítsd be veszteség kapcsolataidat érzelmileg és hogyan szabadulj meg a veszteség okozta fájdalomtól.
16. Egyedül is meg tudom ezt a támogató programot csinálni?
Ahhoz, hogy kiszabadulj a gyász okozta érzelmi elszigeteltségből, semmiképpen nem javaslom ezt. Azon kívül minden gyászolónak szüksége van arra, hogy szakembertől felmerülő kérdéseire válaszokat kapjon a veszteségfeldolgozás során, aki kíséri, korrigálja szükség esetén a különböző lépéseket, aki saját veszteségfolyamatának tükrében megmutatja a követendő lépéseket. A folyamat végén pedig mindenképpen szükséges egy olyan személy jelenléte, aki a beteljesített érzelmi kommunikáció leírását meghallgatja.
17. Tulajdonképpen mi történik az üléseken?
Világos, egyszerű lépéseken keresztül vezetlek gyászodban, ahol teljes titoktartást, érzelmi őszinteséget és egyéniséged teljes tiszteletben tartását tesszük első helyre.
Feltérképezzük az életed során átélt veszteségeidet, majd megnézzük, melyek azok a veszteségek, amelyek feldolgozatlanok voltak. Egy kiválasztott feldolgozatlan veszteségkapcsolaton keresztül feljegyezzük e kapcsolat minden fontos pozitív és negatív eseményét, majd ezt olyan gyógyító tényező rendszerré alakítjuk, amelyek számodra gyászfeldolgozást elősegíti. E folyamat lezárásaként mindezt egy struktúra mentén beteljesítjük egyfajta írásos érzelmi kommunikációval. Minden ülés után van érzelmi házi feladat, vagy ahogy nevezzük, szívmunka.
Az egész folyamat mélységét, szélességét és határait is te irányítod.
18. Honnan tudom, hogy gyászomat feldolgoztam?
„A feldolgozás azt jelenti, hogy visszakapjuk kellemes emlékeinket anélkül, hogy lelkiismeret-furdalás vagy bűntudat árnyékolná be őket.”/J.WW.James-R.Friedman/
Magam vagyok az élő példa arra, hogyan lehet többszörös veszteségek hálójából kiszabadulni.
Ugyanakkor számtalan kliensem számol be arról, hogy élete a gyászfeldolgozás hatására megváltozott és mély gyógyulás kezdődött el.
19. Akkor ezután minden rendben lesz?
Veszteségeink mindig lesznek. A módszer megtanulásával egyedül is képes leszel jövőbeli veszteségeid kezelésére. Lesz tehát kezedben egy eszköz, ami hatékonyan segít.
20. Meddig lehet ezzel a módszerrel feldolgozni a veszteségeket?
Életed végéig. Számomra az egyik legfelemelőbb volt megtapasztalni egy végstádiumos gyógyíthatatlan betegnél azt, amikor azt mondta: „Azt köszönhetem ennek a veszteség feldolgozásnak, hogy igazán meg tudom élni az életörömöt, a szomorúsággal együtt, hogy ki tudom fejezni a fájdalmamat, félelmemet és ezzel együtt, ezt magamhoz ölelve boldog tudok lenni. Mert ez az egész valahogy nem is tudom hogyan, szelíd elfogadó békés állapottá vált.”